2015. április 4., szombat

Április 5

Április 5-e van, vasárnap délelőtt. Csütörtökön két kedves ismerősöm útmutatása alapján rájöttem, hogyan tudok képet csatolni a bejegyzéseimhez, így ezentúl képek is elérhetőek lesznek a blogomon, sőt a korábbi bejegyzéseimet is gazdagítottam néhány fotóval utólag :)  (Sajnos ezt csak a munkahelyemről tudom megoldani, így pár napot késni fognak a
képek.) 
A múlt hétvégén a közeli Dumbéába mentünk túrázni. A meghívást egy itteni barátunktól kaptuk, aki nagyon szereti a gyalogtúrákat, és szerencsére megszervezte, hogy Dumbéáig kocsival elvigyenek minket. Ő egyébként párizsi, pár éve határozta el, hogy ideköltözik, és annyira megszerette az itteni életet, hogy nem is kíván visszatérni. Teljesen megértem :) A gyalogtúra helyszíne hegyes-völgyes terep volt, egy viszonylag sebes folyású patakkal. Nem tudtam, hogy fürdésre is lehetőség nyílik majd, tehát nem vittem fürdőnadrágot, így végül a rövidnadrágomban voltam kénytelen a vízbe menni. De ez szerencsére nem szegte kedvem. A fürdés előtt egy elég nagy távolságot tettünk meg, nagyon meleg volt, így örültem, hogy fehét pólóban mentem, ugyanis a fehér szín veri vissza leginkább a napfényt. Az utunk során sok kisebb termetű (2-3 m) fák láttunk, melyek a hegyoldalban vertek gyökeret. Megtudtam, hogy ezek többsége akár több száz éves is lehet, és azért ilyen kicsik, mert a talaj összetétele és a hegyoldal nem kedvez a növekedésüknek. Egyébként több olyan fafajta is él a szigeten, melyek sehol máshol nem találhatóak meg a Földön (endemikusak). A talaj egyébként vörös ezen a területen, mely a napfényben fantasztikus látványt nyújt. Néhol egészen meredek helyen kellett felkapaszkodnunk, hogy folytatni tudjuk a túrát. Leginkább a Rám-szakadékhoz tudnám hasonlítani. A fürdésre a piknikkel egybekötött pihenés alatt került sor. Annyira magával ragadó látványt nyújtott a patak, hogy gyorsan leküzdöttem a fürdőnadrág hiányából fakadó diszkomfort érzésemet, és belemerültem :D Az egyik új ismerős kölcsönadta az úszószemüvegét egy időre, így láttam a felszín alatt. Sajnos felszín alatti képet nem tudtunk készíteni, pedig elképesztően szép, mindent lehet látni, köszönhetően a víz tisztaságának. Mint említettem, sebesen folyt a patak, így folyamatosan úsznunk kellett, ha egy helyben akartunk maradni. Néha átadtam magam a sodrásnak, és gyorsan messzire vitt, párszor megfeneklettem egy-egy kisebb sziklán. Szenzációs volt. A hétvégémről ennyit, vigyázat, most egy unalmasabb rész következik :)
A korábbi írásomban kitértem néhány gondolat erejéig az aktuális projektemre, amivel megbíztak. A heti teendőim zömét ennek a szervezése tette ki, melynek keretén belül összeállítottam és jóváhagyattam a programot, megírtam az összes itt elérhető ösztöndíj rövidített verzióját (szerencsére többnyire volt pár előre megírt rövidítés), ezt is jóváhagyattam, majd a javított verzióból prezit csináltam, életemben először. Ajánlom mindenkinek, egész élvezhető tud lenni, és lehet hozzá csatlakozni Facebook vagy LinkedIn fiókkal is (én az utóbbival léptem be, mert a MIJ-nél - az ebédidőt leszámítva - le van tiltva a Facebook-hozzáférés). Szükségem volt néhány korábbi ösztöndíjasra, hogy meghívhassam őket élménybeszámolót tartani, hogy a fiatalok kedvet kapjanak, így telefonálnom kellett, amitől egy kicsit tartottam. Az eleje kicsit döcögősen ment (az első szerencsésnek, akinek telefonáltam, nagyon vékony hangja volt, így megkértem, hogy adja oda az anyukájának a telefont, mire közölte, hogy ő az ex-ösztöndíjas... :D elmondtam az egyik kollégának bent, jót nevettünk), de utána egészen belejöttem. Végül sikerült szinte minden ösztöndíj-lehetőséghez egy-egy korábbi ösztöndíjast találnom, akiknek később megírom a pontos részleteket. Az Australia Awards ösztöndíj bemutatása céljból az ausztrál konzulátus egyik munkatársának írtam, azt válaszolta, hogy felkeres, amint tud. A héten közben más feladatot is kaptam, fordítanom kellett, franciáról angolra, ez is egy kicsit megijesztett, de rá kellett jönnöm, hogy nem nehéz (sőt, még könnyebb is, mint ezekről a nyelvekről magyarra fordítani, vagy fordítva). Összeállítottam egy listát az Excelben azokról a személyekről, akiket érdekelhet az ausztrál ösztöndíj, nekik majd a jövőhéten sms-t kell írnom egy, az interneten elérhető oldalról, ahonnan Új-Kaledónia területén belül ingyen sms-t lehet küldeni (Mobitag). Erre a hétre egyébként be volt időzítve, hogy felkeresünk egy helyi gimnáziumot (olyan jellegű program, mint a múlt heti Action Rebondir), de el kellett halasztani, mivel a gimnáziumban ideiglenesen fel kellett függeszteni az oktatást a gimnazisták közötti bandaháború miatt. Egyébként nagyon meglepett, hogy ilyen előfordul, kicsit nevettem is magamban.
A héten átvettem a bankkártyámat, az egyórás ebédidőmben rohantam el az OPT-hez (Office de la Poste et des Télécommunications, mely a bank és a posta egyben). Sajnos először más levelét adták ide, és a hibát csak akkor vettem észre, mikor már visszaértem a MIJ-be, és felbontottam a levelet. Így másnap meg kellett ismételnem a túrát, ráadásul közben haza is kellett mennem, hogy megnézzem, van-e áram a lakásban (előző este ugyanis nem volt). Az áramellátást visszaálllították, és ezúttal a saját levelemet kaptam meg, a hölgy az ügyfélablaknál többször is az elnézésemet kérte, illetve megköszönte, hogy visszavittem a levelet, amit tévedésből nekem adott előző nap. Ma, a szabadnapomon sétálni indultam, botladoztam a járdára kitett növényi hulladékok közt (itt ugyanis - az otthoni lomtalanításhoz hasonló módon - meghatározott időközönként elszállítják a zöld szemetet. Bevásároltunk, és visszaérve láttam, hogy elküldték nekünk a bankszámláinkhoz tartozó biztonsági kódokat. Remélem, hogy hamarosan a pénz is megérkezik ;)











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése