2015. szeptember 6., vasárnap

Szeptember 7.

Hát ez a nap is eljött .. :) Ma éjjel a tutorom kivisz a reptérre néhány ismerős társaságában, és kedd hajnali 1-kor hazarepülök Magyarországra. Csodálatos hat hónapot töltöttem itt, gyönyörű helyeket volt alkalmam felfedezni, és ami a legfontosabb: rengeteg kedves, mosolygós emberrel találkoztam illetve dolgoztam együtt. Egészen más volt itt.. Egy idő után azt figyeltem meg magamon, hogy az első reakcióm a mosoly, amikor embert látok. De mi is lehetne más egy olyan helyen, ahol az emberek a boltban előbb nekem tépik le a műanyag zacskót és nyújtják át a zöldséges pultnál, és csak azután tépnek maguknak. Vagy ahol mosolyogva elnézést kérnek, pedig én ütköztem nekik véletlenül. Vagy ahol mindig meghívnak magukhoz vagy valamilyen kirándulásra, és autóval (sőt, előfordult, hogy hajóval) hoznak-visznek. Külön hálával tartozom a belga lakótársamnak, aki annyi új szót tanított, magyarázott, ha kellett, példával illusztrált. Sokat fejlődtem általa. Azt hiszem, ő fog a legjobban hiányozni. :(
Úgy érzem, nagyon sokat köszönhetek az ittenieknek illetve azoknak, akik nem itteniek, de itt ismertem meg őket, nemcsak a franciám fejlődött, hanem én magam is. Megerősödve, feltöltődve térek haza.
Nem feledkezem meg köszönetet mondani a küldő szervezetemnek, a Területfejlesztők a Vidékért Egyesületnek, és a fogadó szervezetemnek, a Mission d'Insertion des Jeunes-nek, melyek keretet biztosítottak a missziómnak, lebonyolították a pályázati folyamat adminisztratív részét, és folyamatos segítségükről, támogatásukról biztosítottak. Az Európai Önkéntes Szolgálatot ajánlom mindenkinek, aki kész arra, hogy néhány hónapot, illetve akár egy egész évet külföldön töltsön, aki kész megismerni egy másik országot, egy másik kulturát és természetesen önmagát.

Oléti :)


2015. szeptember 2., szerda

Szeptember 2.

Az előző bejegyzésemet azzal zártam, hogy hamarosan beszámolok a szigeteken töltött napjainkról, így hát következzen ez :)
Ile des Pins-t a kaledónok úgy jellemzik, mint egy olyan olyan helyet, amit egyrészt mindenképp látnia kell az embernek, másrészt mint ideális 'vakáció-helyszínt', amivel nem lehet mellé lőni: mindenki imádja. Mi is nagyon jól éreztük ott magunkat, még úgy is, hogy igen kurta, röpke egynapos ottléttel kellett beérnünk (elég szoros volt a programunk, ráadásul Ouvéára már megvettük a jegyeket korábban), és az eső is esett :/ Na de kezdjük az elején.
Hajóval mentünk, iszonyú korán, ún. Betico-val, amit a helyiek Vomito-ra kereszteltek (a vomir azt jelenti, hogy hányni..), az út kicsivel volt csak hosszabb, mint két óra, és szerencsére - annak ellenére, hogy mit sugall a neve - nem voltunk rosszul, bár néha le kellett dőlnünk. Az ég meglehetősen szürke volt, mely kicsit kitisztult az érkezésünkkor, de az idő végig esős maradt . Ez rányomta a bélyegét a kiruccanásra, hiszen úgy terveztük, hogy biciklivel szétnézünk kicsit, de az eső miatt a felkeresendő helyszínek száma erősen redukálódott, összesen két partszakaszt tudtunk érdemben megnézni. Azonban mind a kettő fantasztikus élmény volt, a Kuto part gyönyörű fehér homokjával, a Kanuméra öböl pedig különleges alakú sziklájával (mely dagálykor nem közelíthető meg, csak a vízen keresztül, apálykor azonban van egy kis földnyelv az átkelésre) kápráztatott el minket. A Kuto partról hoztam magammal egy kis homokot, mert annyira hihetetlenül fehér volt, hogy úgy éreztem, hogy meg kell tartanom belőle egy keveset :) A Szikláról, melyre tilos felmászni, mivel az ile des pins-iek szent helye, a földi paradicsom juthat eszébe mindenkinek, sajnos a fotók nem tudják visszaadni a hangulatát és szépségét.
Ouvéa, mely a Hűség-szigetek egyike és a közigazgatási felosztás szerint a 'Province des Îles' része szintén nagy élmény volt. Vasárnap érkeztünk, sajnos minden be volt zárva, így egészen estig kellett várnunk az evéssel. Nagyon jó időt fogtunk ki, szinte perzselt a Nap, és a gyönyörű, vakítóan fehér homok miatt szinte alig lehetett látni napszemüveg nélkül. A víz azért lehetett volna melegebb, de miután belementünk, kellemes volt. A családom egyik kedvenc időtöltése a kókuszgyűjtés- és feltörés volt, utolsó este meg is sütöttünk egyet. Ouvéa, mely mondhatni egy hosszan elnyúló tengerpartból áll, szerintem csak rövidebb utazásokra alkalmas, mivel a parton kívül nem sok minden található rajta. Van pár templom, meg a 'Trou bleu' elnevezésű kis képződmény, és ezeken kívül csak a korallzátony. Itt is gîte-ben szálltunk meg, mint annak idején Marén. Sajnos nem zajlott zökkenőmentesen, mivel több adagot számoltak fel a bougnat számlázásnál, ami egyébként nem sikerült valami rendkívülire... Összességében elégedettek voltunk az ottartózkodásunkkal, bár a végén már nagyon vágytunk vissza a városba.
Nekem másnap vissza kellett mennem dolgozni, ami még belefért az időbe a családom elutazása előtt, az egy kis kiruccanás Île aux Canards-ra a hétvégén.