Hát ez a nap is eljött .. :) Ma éjjel a tutorom kivisz a reptérre néhány ismerős társaságában, és kedd hajnali 1-kor hazarepülök Magyarországra. Csodálatos hat hónapot töltöttem itt, gyönyörű helyeket volt alkalmam felfedezni, és ami a legfontosabb: rengeteg kedves, mosolygós emberrel találkoztam illetve dolgoztam együtt. Egészen más volt itt.. Egy idő után azt figyeltem meg magamon, hogy az első reakcióm a mosoly, amikor embert látok. De mi is lehetne más egy olyan helyen, ahol az emberek a boltban előbb nekem tépik le a műanyag zacskót és nyújtják át a zöldséges pultnál, és csak azután tépnek maguknak. Vagy ahol mosolyogva elnézést kérnek, pedig én ütköztem nekik véletlenül. Vagy ahol mindig meghívnak magukhoz vagy valamilyen kirándulásra, és autóval (sőt, előfordult, hogy hajóval) hoznak-visznek. Külön hálával tartozom a belga lakótársamnak, aki annyi új szót tanított, magyarázott, ha kellett, példával illusztrált. Sokat fejlődtem általa. Azt hiszem, ő fog a legjobban hiányozni. :(
Úgy érzem, nagyon sokat köszönhetek az ittenieknek illetve azoknak, akik nem itteniek, de itt ismertem meg őket, nemcsak a franciám fejlődött, hanem én magam is. Megerősödve, feltöltődve térek haza.
Nem feledkezem meg köszönetet mondani a küldő szervezetemnek, a Területfejlesztők a Vidékért Egyesületnek, és a fogadó szervezetemnek, a Mission d'Insertion des Jeunes-nek, melyek keretet biztosítottak a missziómnak, lebonyolították a pályázati folyamat adminisztratív részét, és folyamatos segítségükről, támogatásukról biztosítottak. Az Európai Önkéntes Szolgálatot ajánlom mindenkinek, aki kész arra, hogy néhány hónapot, illetve akár egy egész évet külföldön töltsön, aki kész megismerni egy másik országot, egy másik kulturát és természetesen önmagát.
Oléti :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése