Az utolsó bejegyzésem óta eltelt időszakban leginkább csak pihentem és dolgoztam, újabb utazásra vagy túrára nem kerítettem sort, viszont mivel múlt héten megérkezett a kaledóniai számlámra a zsebpénzem, immár magabiztosan tudok tervezgetni, lassan a közeli szigetek feltérképezése is napirendre kerül (van belőlük jó néhány ;)). Múlthét előtti hétvégén meghívást kaptunk az egyik önkéntes-társunktól (aki kaledóniai, és a frankofón országok polgárai számára nyitvaálló program keretében teljesít önkéntes szolgálatot). A barátnője családjánál vacsoráztunk, (helyi specialitások kerültek terítékre), majd kettejükkel elmentünk egy szórakozóhelyre, mely annyiban tért csak el a hasonló európai helyektől, hogy belépéskor nem kellett belépőt fizetni (utólag megtudtam, hogy a többi itteni helyen sem kell), és a táskáinkat sem vizsgálták meg. Jól éreztük magunkat, a zene viszonylag jó volt (nekem, és nem a többieknek :D), azonban az árak itt is hajmeresztőek voltak. Egyébként kisebb volumenű, ad hoc összejövetelek voltak az elmúlt két hétben a szállásunkon.
Ami a munkát illeti, túl vagyok a harmadik prezentációmon és a második általam tartott szemináriumon, sőt, kedden (ápr 21.) felkerestük azt a szakközépiskolát, ahová korábban mentünk volna, de el kellett halasztani a látogatást a diákok közötti forrongások miatt. Itt a MIJ-nél elérhető három önkéntes programot mutattuk be (én az SVE-t - angolul EVS) az egymás után érkező osztályoknak, ami azt jelentette, hogy minden alkalommal ki kellett állnom eléjük, és beszélnem az SVE-ről, zömmel fejből (viszont mindig ugyanazt kellett mondanom - szerencsére :D). Az elején kellemetlen érzésem volt, hiszen még magyarul is stresszes kicsit egy nagyobb közönség előtt beszélni (franciául még megterhelőbb), de a végére egészen könnyedén ment, és úgy érzem, sokat lendített rajtam (-Sub pondere crescit palma). Nagyon jól esett, mikor a minket fogadó és a prezentációt teljes egészében figyelemmel kísérő tanárnő megdicsért. Elképzelhető, hogy a lelkem mélyén még sokáig egy elismerésre vágyó diák maradok, ezért is kedvező a kinttartózkodásom, mivel kvázi átmenetet képez a diákélet és a munka világa között. Egyébként hétről-hétre az önkéntesség egy-egy új oldalát, előnyét, dimenzióját fedezem fel, és elégedettséggel tölt el, hogy valami olyasmibe fogtam bele, ami ilyen mértékben a fejlődésemet szolgálja :)
Sajnos az egyik önkéntestársamnak hamarosan (jövőhét szerdán) véget ér a missziója, már most nagyon hiányzik. Nizzában is a legnehezebb kihívást a többiek elvesztése jelentette (jobban megviselt, mint a vizsgák). Kedden lesz az utolsó napja a MIJ-nél, és már most elkezdődtek az előkészületek az elbúcsúztatására. A héten egyébként nem dolgozik, a csütörtökön felkeresi az Île des pins-t, és pár napig élvezi a paradicsomi környezetet :) Szombat estére páran mozit tervezünk, a vasárnap ebédet pedig egy olyan étteremben fogjuk elfogyasztani az Anse Vatán, ami egy torony tetején van, és nagyon lassan forog :D
Állítólag nem is annyira drága ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése