Előző héten néhány napot Île des pins-en vakációzott, a hétvégét és a hét elejét pedig zömmel velünk és itteni barátainkkal töltötte. A szombati Goodbye party után - melyet megismételtük hétfő és kedd este is 😇 - vasárnap egy olyan étteremben ebédeltünk az Anse Vatán, mely folyamatosan forog (360 °-ot egy óra alatt), és a padlótól egészen plafonig tartó üvegablaknak köszönhetően pazar kilátást nyújt. Az itteni árakhoz képest nem volt drága, és a sültkrumpliból az ember annyit ehet, amennyit csak akar. Steak és hal közül lehetett választani (én voltam az egyetlen, aki jól átsütve kérte a húst), desszertnek pedig vanília jégkrémet ettem, melynek elkészítéséhez a vanília rudat az Új-Kaledóniához tartozó Lifou szigetén termesztik. Az ablakból pedig - az oldaltól függően - látni lehetett a közeli hippodrómot, a tengerpartot, a két szomszédos kis szigetet (Îlot Maître és Île aux Canards) valamint Nouméa egy részét. Az étterem után rövid sétát tettünk a tengerparton, majd elmentünk az itteni óceánáriumba (Aquarium). Új-Kaledóniában rengeteg endemikus növény- és állatfaj él (erről már a dumbéai gyalogtúránkon tudomást szereztünk), ez alkalommal a fauna közelebbi megismerésére nyílt lehetőségünk. Nem kimondottan rajongok a biológiáért, és nem én vagyok a legnagyobb állatbarát a Földön (félreértés elkerülése végett: szeretem őket, de nem vagyok az a típus, aki körbeveszi magát velük), de így is nagyon élvezetesnek találtam a látogatásunkat. Láttam ezerféle halat, rákot, nagyobb méretű kagylót, ami akár az ember halálát is okozhatja, ha az ember lábára csukódik a tengerben (roppant erős záróizma van), láttam cápákat is, melyekről egy rövid prezentációt is tartottak, kimondottan gyerekeknek, de azért végignéztük :D Itt is végighallgattam, hogy egyáltalán nem olyan veszélyesek, mint mondják, a több száz cápafajból mindössze 8 lehet veszélyes az emberre, egyáltalán nem vadászik ránk, ha megtámad minket, az tévedésnek tudható be (pl. összekeverheti a szörfösöket a fókákkal vagy teknősökkel), és a harapása után fel is hagy a támadással, hiszen nem ízlik neki az emberi hús, bla bla bla 😃 Természetesen lehet halálos kimenetele is a "találkozásnak" (nahát).
Ami a munkát illeti, egyre könnyebbnek találom, már a telefonbeszélgetés is kevésbé mumus, mint eddig. Május 9-én lesz Európa napja, ezzel kapcsolatban programokat kell szervezni (kvíz, játékok, prezentáció, élménybeszámolók), amit annyira nagyon nem kedvelek, de ez alkalommal nem egyedüli szervező vagyok - szerencsére :)
Volt egy érdekes beszélgetésem egy helyi fiúval, aki informálódni jött a MIJ-be. Nemrég hagyhatta el a törzsét, a beszédén érezhető volt, hogy nem a franciát használja a mindennapokban, hanem a 25 helyi nyelvek egyikét. Miután válaszoltam a kérdéseire, hirtelen a székem mellé lépett, és vallási témákról kezdett beszélni: a mennyről, a pokolról, a Bibliáról, Jézusról, figyelmeztetett, hogy ha érzékelem, hogy az ördög próbál megkísérteni, akkor álljak ellen. Hozzátette, hogy mindezt azért mondja el nekem, mert segíteni akar (nekem is ez volt a benyomásom), és hogy ha van egy kis időm, menjek el a templomba, amit ő is rendszeresen felkeres. Végig magázott, és monsieur-nek szólított, pedig pár év különbség lehet csak köztünk (egyébként néha előfordul, hogy főnöknek -chef - szólít egy-két helyi a MIJ-nél :D) Miután kiment, nagyon kellemes érzés töltött el. Újabb bizonyítéka volt ez az itteniek kedvességének és pozitív életszemléletének. Érezhető volt a beszédén, a mozdulatain, hogy segíteni szeretne, valamit megosztani velem.
Úgy vélem, ez egy nagyon értékes időszak az életemben, és továbbra is nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése