Immár ötödik napja, hogy Nouméában, Új-Kaledónia legnagyobb városában élek. Március 9-én érkeztem a hajnali órákban, Tokióból. Az út elég hosszú, összesen 27-28 óra volt. A reptér (Tontouta) nagyon messze van a belvárostól, de szerencsére a tutorom kijött értem. Az időeltolódást máig nem sikerült megszoknom, eléggé keveset alszom, de ehhez az is hozzájárul, hogy nap mint nap annyi inger ér, hogy nem is nagyon jön álom a szememre. A szervezet (Mission d'Insertion des Jeunes - MIJ), ahol önkéntesként dolgozom, biztosít számomra és három másik önkéntes számára egy lakást. Különösen szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a szobatársam belga (vallon), így folyamatosan tudom gyakorolni a nyelvet, és a másik két önkéntes is nagyon jól beszél franciául. Úgy érzem, hogy már ezen rövid időtartam alatt is rengeteget fejlődtem :)
Két önkéntestársammal ugyanazon a napon érkeztünk, egy lány hónapokkal előttünk, és még négy hónapig marad. Nagyon sokat segít nekünk hármónknak. Az étkezést úgy oldjuk meg, hogy mindent megosztunk egymással, közösen főzünk. Úgy érzem, nagyon jó kis társaságunk van :)
Hétfőn, az érkezésünket követő napon vásárolni mentünk (az árak iszonyúan magasak, meghaladják a nizzai árakat is), kora délután pedig alkalmunk nyílt az óceánparton napozni és fürdeni. A víz nagyon kellemes, óriási élmény, hogy a Csendes-óceánban lubickol az ember, és a parton nem csak kagylót, hanem pici korall-ágacskákat is lehet gyűjteni :)
Kedden elvittek minket a városba, két közeli öbölbe (mindkettő mesés!), a piacra, megmutatták, hol tudunk buszjegyet venni, valamint pénzt váltottunk. Itt - annak ellenére, hogy Franciaország tengerentúli területe - nem eurót használnak, hanem ún. pacifique franc-ot (csendes-óceáni frank). Bemutatták nekünk a MIJ-t, körbevezettek minket, és pár szót váltottunk a leendő kollégáinkkal. Egytől-egyig mosolygós, barátságos emberek. Délután autóval elvittek minket Dumbéába, ahol a MIJ kihelyezett irodája van, az odaúton rengeteg helyen megálltunk. hegyvidéket, sósvizű folyót láttunk, kilátásunk volt Nouméára, az óceánra, kagylót gyűjtöttünk, sok fotót készítettünk. Este kicsit barátkoztunk a helyiekkel, különösen az idetelepült franciákkal.
Szerdán és ma, csütörtökön szemináriumon vettünk részt, ahol a MIJ egyik munkatársa koordinálása mellett sok információt szereztünk az önkéntes tevékenység mibenlétéről: kérdéseket tehettünk fel, különböző feladatokon, gyakorlatokon és játékokon keresztül megismerkedtünk az önkéntesek, a tutorok a fogadó és küldő szervezet jogaival és kötelezettségeivel, a Youthpass-szal. Össze kellett állítanunk egy listát a célkitűzéseinkről, és tájékoztattak minket, hogy egy ún. nem-formális tanulás folyamatának részesei vagyunk. A szemináriumon végig nagyon kellemes volt a légkör. A helyi múzeumban a kanak (helyi őslakosság) kultúra megismerése kezdetét vette: szobrokon, kiállított konyhókon, kézműves és berendezési tárgyaikon, valamint harci eszközeiken keresztül kicsit bepillantást nyerhettünk a hajdani mindennapjaikba. Kanak idegenvezetőnk volt, nagyon érdekes dolgokat mesélt, bár kicsit kellett szoknom az akcentusát. A látogatás végén bambuszból és más növényi részekből nyakláncot is készítettünk két kanak hölgy és az idegenvezetőnk segítségével. Először a darabokra vágott bambuszt megcsiszoltuk, hogy a lehető legtisztább legyen, majd általunk választott mintát karcoltunk bele (ez a rész kicsit nehezen ment, hiszen a bambusz henger alakú), majd vízben áztatott szénnel láthatóvá tettük a karcolatot. A "lánc" kettes és hármas fonással készült. Jó hangulatot adott a munkának, hogy a földön, szőnyegen ültünk, és velünk volt az egyik hölgy (hamarosan) kétéves kisfia is. A nyakláncot megtarthattuk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése