Június 30.

Sokáig késlekedtem az újabb bejegyzéssel, pedig remek hétvégén vagyok túl :) Ismételten hajózni voltam, majdnem ugyanazzal a társasággal, mint az előző alkalommal. Ezúttal azonban változatlan feltételek mellett, de féláron élvezhettük a kirándulást. Már akik maradéktalanul élvezték: én továbbra is tengeribeteg vagyok, így amikor a hajó úton van, muszáj vízszintes helyzetben maradnom :D Az előző hajóúttól eltérően most társaságom is volt: egy félig spanyol, félig francia utastársammal beszélgettem elnyúlva a carré-ban, aki már 15 éve él itt. Teljesen kétnyelvű, arra a kérdésemre azonban, hogy melyik nyelven gondolkodik, álmodik és számol, azt válaszolta, hogy franciául, vagyis a két nyelv ádáz küzdelméből a francia került ki győztesen, köszönhetően annak, hogy a 41 évnyi életéből, melyből bátran letagadhatna legalább 15-öt, közel 35-öt francia nyelvterületen töltött. Egyébként az édesapja a spanyol, aki néha a szóvá is teszi, hogy "olyan furán tud néha beszélni", hiszen ritkán van alkalma, hogy a másik anyanyelvén társalogjon :D Ő egyébként egészen más ok miatt kényszerül ledőlni a hajózások alkalmával: megtudtam tőle, hogy évekkel ezelőtt autóbalesete volt, és 2 évig járni sem tudott. Hála a hosszadalmas kezeléseknek és a roppant akaraterejének, ismét lábra állt, és ma már nem mondaná meg senki, hogy valaha kerekesszékhez volt kötve. Azonban a hajó ingadozásától kímélnie kell a derekát. Megdicsérte a nyeltudásomat, de azért minden bagatell hibámat azonnal kijavította :D Érzékenyen tud ez engem érinteni, viszont eljutottam arra a szintre, hogy nem sértődöm meg, sőt hálás vagyok az ilyesféle iránymutatásokért, hiszen nagyon sokat lehet belőle tanulni (ha megkímélik az idegen nyelven tanulót a korrekcióktól, akkor előfordulhat, hogy egyes szavak, szerkezetek rosszul rögzülnek a fejében, így a fejlődése is lassúbbá válik). Visszatérve az új, kétnyelvű ismerősömre: csodálom a kitartását, és azt kívánom, hogy teljes életet éljen :)

Az előző utamon egyetlen árva delfin akadt csak az utunkba, azonban most egy egész falkába botlottunk bele, akik hosszasan lépést tartottak velünk. 4 videót is készítettem :) 

De nem ők voltak az egyetlen víziállatok, melyek keresztezték az utunkat: két cápa is megtalált minket, akikről néhány utastársam számolt be, visszatérvén önfeledt, kb. két percesre redukálódott búvárkodásukról :D Mivel korábban horogra akadt egy tonhal, adódott az ötlet, miszerint oda kellene adunk nekik a belsőségeket és a hal vázát (rajtahagyva egy kevés húst is), miközben az egyik ismerősöm vízálló kameráját a hajótesthez illesztve lefilmezzük őket. Ez sikerült is :D Örültem, hogy lencsevégre kaptuk őket, ugyanis a hajóról nem látszódtak, csak sötét árnyként úszkáltak az 5 méteres vízben. Pont Îlot Kouarénál voltunk, ahol a májusi, halálos kimenetelű cápatámadás történt, így természetesen le kellett mondanunk a búvárkodásról és a fürdőzésről a következő szigetig, Îlot Téréig. Öröm az ürömben, hogy profitálni tudtunk a jelenlétükből :)
Lent a kommentek között megtaláljátok a videókat!

A napokban hazament egy másik önkéntestársam. Egy évet töltött itt. Az önkéntes jelöltekkel, akik közül egy őt fogja helyettesíteni, nemrég folytatták le a Skype-interjúkat.

Szerencsére a munkám keretében is alkalmam nyílt az utazásra: a nem is messzi La Foába mentünk, ahol iskolásoknak tartott rendezvényen voltunk jelent a MIJ standjával.