Oh là là, tegnap volt négy hónapja, hogy megérkeztem.. Milyen gyorsan repül az idő! :) Még további két hónap, és hazautazom. Kicsit várom is, meg nem is. Vágyom Magyarországra, miközben az Új-Kaledónia iránt érzett rajongásom lassan nem ismer határokat. Már azt sem tudom, összesen hány kaledóniás képeslapot vettem a kollekciómba, pár hete pedig olyan szerencsém volt, hogy az Új-Kaledónia Atlaszához 32%-kal alacsonyabb áron jutottam hozzá. A nevéhez méltóan óriási, így kicsit reszketek a reptéri limit miatt, de legrosszabb esetben kihajítok valami mást :D (Egyébként kinéztem már egy másik könyvet és egy fotógyűjteményt is...)
Talán pont ezzel az Atlasszal kezdődött el az az időszak, melytől kezdve tudatosan készítem fel magam arra, hogy elhagyom a 'Caillou'-t, és igyekszem minél több emlékkel visszatérni Európába.
Múlt hétvégén az egyik munkatársam elhívott Canalába, a mandarin-ünnepre. Ő elsősorban azért ment, hogy meglátogassa a családját, és hogy mandarint hozzon Nouméába. Nagyon kedves tőle, hogy elhívott egy másik munkatársammal együtt, és megmutatta azt a vidéket, ahol felnőtt :) Canala már az Északi provinciához tartozik (Province Nord), és a Fő sziget keleti partján helyezkedik el. Kedvező fekvéséből adódóan mindenki számára ideális célpont: hegyes-völgyes, a tengerpart is közel van, rengeteg az erdő, és az egészet megkoronázza a gyönyörű vízesése, mely lélegzetelállító látványt nyújt.
Ebédre nyárson sült húst ettünk a folyóparton, majd a mandarin-ünnep alkalmából kihelyezett standok mellett
sétáltunk. A munkatársam bemutatott minket mindenkinek, aki a családjához tartozik, egy idő után kezdtem elveszíteni a fonalat, annyi volt a 'petit père' :D (Később megtudtam, hogy a törzsben így nevezik azokat az apai ági nagybácsikat és az apa unokatestvéreit, akik fiatalabbak, mint az apa.) Egyébként a törzsben a család fogalma sokkal tágabb, sőt ismeretes a klán fogalma is, ami tovább bonyolítja a helyzetet. A klán több családot egyesít. Érdekesség, hogy a nő a házasságkötésével kikerül az eredeti klánjából, és a férje klánjához fog tartozni (hirtelen a római jog családjogi fejezete ugrott be ^^). Úgy is mondhatjuk, hogy a klán ad egy lányt a másik klánnak, és a régi klán - nagy szomorúságára - elveszíti a lányt. Olyannyira megszakad a kötelék, hogy ha például meghal a nő valamelyik testvére, a nő nem keresheti fel rögvest a régi klánját, hanem köteles akár várakozni és az új klánjával együtt felkeresni a régit. Nagyon örültem, hogy autentikus forrásból informálódhattam (két kanak kollégával voltam), elefántfülekkel hallgattam minden szavukat.
Lépten-nyomon kedves emberekbe botlottunk, még halászni is meghívtak, sajnos az időpont nem volt megfelelő.
Meglepett, hogy a törzsben senki nem zárja kulcsra a lakását. Emlékszem, Marén sem kaptunk kulcsot a kunyhónkhoz, de tulajdonképpen nem is volt szükségünk rá.
Ma csütörtök van, 5 napos hosszúhétvége elé nézek, remélem sikerül hasznosan eltölteni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése