Augusztus 3.

Szombaton egy kollégánk meghívására bálnalesre mentem az önkéntestársammal a Grande Terre legdélebbi vidékére, Île Ouenre, ahol a bálnák vándorlása okán ún. bálnaünnepet rendeztek. Előző este Plumban aludtunk a kollégánk családjánál a másnapi lehető legkorábbi indulás céljából. Pénteken egyébként a MIJ fennállsának 25. évfordulóját ünnepeltük, a melynek keretében meghívásra került több partner, 25 fiatal (akiket a MIJ patronált valamilyen formában), a MIJ 25 volt munkatársa, sőt egy québeci egyetemi tanár is meghívást kapott.

Plumból hajóval mentünk Île Ouenig, kicsit eláztam, mivel végig száguldva haladtunk, és az idő is esős volt. Fárasztó volt hosszú ideig kapaszkodni, de természetesen megérte ;) Amatőr létemre fehér nadrágban voltam... Annyira nem is lett koszos a vörös földtől. Annyira.. Mikor megérkeztünk a kolléga családjának az ismerőséhez (még mindig csodálattal tölt el az itteniek vendégszeretete és nyíltsága, az, hogy szívesen látnak, még úgy is, hogy eléggé áttételes a kapcsolat), a törzsi szokásoknak megfelelően az előre leterített szőnyegre egy jelképes összeget helyeztünk néhány használati tárggyal. Én ajándéknak nevezném, de itt úgy nevezik, hogy 'faire la coutume', melyre mindig akkor kerül sor, amikor valaki először tesz látogatást valakinél (ilyenkor a vendéglátó kapja az összeget és/vagy tárgyakat), vagy először keres fel egy helyet (ilyenkor a növényzeten hagynak egy pénzérmét, mint ahogyan én is tettem, mikor Canalában jártam). Szimpatikusnak tartom ezt a gesztust, hiszen mindig remek fogadtatásban részesül az ember, tkp. ennek ellentételezésének tekinthetjük a coutume-öt (az én felfogásom szerint).

Egy kisebb gyalogtúrát követően megebédeltünk, tradicionális bougnat-val kínáltak minket. Korábban is ettem már bougnat-t, de ez alkalommal nem fazékban volt főzve (bougnat marmite), hanem egy hosszadalmas eljárással készült: először tűzön köveket hevítettek több órán keresztül, melyeket azután egy földbe vájt lyukba tettek, ráhelyezték a magát a bougnat-t, melyet gondosan becsomagoltak (kívül egy réteg banánlevél, majd alufólia, majd banánlevelek, majd megint alufólia, és végül az étel, melynek össztevői a csirke, a ligname, a tarot, az édesburgonya, fűszerek és kókusztej) majd órákig főni hagyták, betemetve. Kellemes füstös ízt kapott, nagyon finom volt :D Ebéd után sétáltunk egy kicsit a parton, majd kezdetét vette a bálnales: kivittek minket a tengerre (teljesen ingyen), majd megálltunk egy, a partiőrséghez tartozó hajó közelében (volt egy nőstény, aki nemrég ellett, és ilyenkor előfordulhat, hogy kissé agresszívebben viselkednek, ezért a partiőrség a bálnák közelében maradva biztosította a helyszínt, és védte a bálnákat és egyúttal a hajósokat is). A kollégánk egyik családtagja inkább a közeli dombra ment, ahonnan nemcsak hogy sokkal jobban látta a bálnákat, de fotókat is tudott készíteni, mert őt nem dobálta a hajó. Mikor látták, hogy kb. mindenről készítek fotót,ami a látóterembe kerül, előhoztak egy teknőspáncélt :)

Késő délután indultunk vissza Nouméába, egészen hazáig vittek, sőt a maradék bougnat felét is megkaptuk ;D