Június 5.

Péntek van, itt az ideje beszámolnom arról a fantasztikus három napról, amit a Hűség-szigetek egyikén, Marén töltöttem, két francia barátommal együtt :) A kaledóniaiak szerint Maré számít a legvadabb szigetnek: kevesebb a homokos part, hatalmas erdő borítja, és szép számmal találhatóak barlangok - köztük cseppkőbarlang -, sziklafalak; hasadékok. A brosúra szerint a legkevésbé 'csábító' sziget... nem tudok nyilatkozni, hiszen a szigetcsoport többi tagját nem láttam eddig, az azonban biztos, hogy velem megkedveltette magát :D Ha a többi ennél is szebb, az már minden képzeletet felülmúl.

Az utazás kicsit nehezen indult, mivel a járatunkat törölték, így a hajnali indulás helyett 12:40-kor hagytuk el a Grande Terre-t. A köztes időben ettünk egy falatot, és megnéztünk egy közeli kisebb mangrove mocsarat, ahol színes rákok tanyáztak. A repülőút kb. fél óra volt, és zökkenőmentesen zajlott. Nem így a landolás utáni percek: mivel egy későbbi járattal érkeztünk, a poggyászunk elkeveredett, és csak délután 3 után, a következő járattal szállították le, így később vissza kellett jönnünk értük.
Kocsit béreltünk (Új-Kaledóniát szinte lehetetlen kényelmesen felfedezni autó nélkül, a helyiek is mind vezetnek - akár jogosítvány nélkül is ;) ), szerencsére át is tudtuk nyomban venni a landolásunkat követően.
Miután vettünk egy kis harapnivalót (az árak itt sem a földön járnak, de pl. az Oreo meglepően olcsó volt :D vagy már ennyire akklimatizálódtam..), elfoglaltuk a szállást egy ún. gîte-ben. A gîteket a törzsek üzemeltetik, és jó áron lehet alvóhelyhez jutni. Bár kimondottan kulturált szálláshelynek találtam (zuhanyfülkével és angol wc-vel), mégsem ajánlanám azoknak, akik ragaszkodnak az összkomforthoz és a wifi-hez :D Meglepően jól bírtuk internet nélkül, igaz, mindössze három napról volt szó. Egy dolog nagyon hiányzott: a melegvíz. A szobánk nem is igazán szoba volt, hanem egy tradicionális kunyhó (case). Ami meglepett, az az, hogy hiába volt zár, kulcsot nem kaptunk hozzá. Többször elhatároztuk, hogy kérünk kulcsot, de mindig kiment a fejünkből. Bizonyára nem éreztük szükségét. Egyébként nem is tűnt el semmink.
A törzsbeliek nagyon kedvesek és vendégszeretőek, mindig mosolyognak. Kezdetben kissé nehezen értettem a beszédüket, különösen a férfiakét (a nőkét viszont jobban, mint az európai származásúak beszédét... o.O), de néha a többiek sem értettek minden szót. Egyébként mindegyikük kétnyelvű (ha nem több), szinte egyszerre tanulják meg a franciát a saját nyelvükkel. Quelle chance :-) A maréi nyelv egyébként a 'nengone', mely a 28 helyi nyelv egyike.

Nagyon olcsón adják az ételeket, kedd este frissen halászott halat ettünk rizzsel és kétféle salátával. Nem szeretem a halat, de úgy voltam vele, hogy érdemes lenne kipróbálni a szabadtéren, tűzön sütött picot kanak-ot. Az eredmény: közel negyed évszázados ellenérzés után megszerettem a halat! :))

A nyugati típusú és a törzsbeliek szolgáltatás-nyújtása közötti eltérés egészen érzékelhető: mi már szinte hozzá vagyunk szokva a reklámokhoz és ahhoz, hogy igyekeznek minél több termékkel elhalmozni minket ('I shop, I am' .. szörnyű), már-már a zaklatásunkig fajulva, ehhez képest a törzs eltérőképpen szolgáltat: neked kell értemenned mindannak, amire szükséged van (reggeli, kávé, vacsora stb), azonban alacsony áron, és előtérbe helyezve a közösségi időtöltést, barátságos hangulatban. Nagyon szimpatikusnak találom ezt :)

Természetesen nem bővelkedik a sziget építészeti csodákban (két templomot találtunk), cserébe a táj lélegzetelállítóan mesés :-) A képek magukért beszélnek. Fehér homok, kókuszpálmák, korallszigetek, sziklák, ragyogóan áttetsző tengervíz, pontosan úgy, mint a magazinokban, a szárazföld belsejében pedig erdők, barlangok és vanília ültetvények találhatók, melyek közül fel is kerestünk egyet.  A helyi ültetvényes mosolyogva magyarázott nekünk, és kaptunk egy vaníliarudat is (mely még éretlen, hiszen a szüret még odébb van). Megtudtam, hogy a vanília növény mellé fát kell ültetni, melyre a vanília felfut, mint a babfélék.

Bár egyre hidegebb van, a jó időnek köszönhetően többször is alkalmunk nyílt a fürdőzésre, sőt barnultunk is.
A maréi tartózkodásom, mely kiemelkedően gazdag volt a látnivalók és az emberi kapcsolatok terén is, újabb lendületet adott a térség feltérképezésére irányuló szándékomnak. Allons-y !